ajánló címkéhez tartozó bejegyzések

Hány fős Magyarországot akarunk?

Mindig vita tárgya – és ezt az istenes alkotmányosdi csak felerősíti – valójában hány tagja is van az egyházaknak, nem csupán azért, mert alig van megbízható adatokat szolgáltató kutatás a témához, hanem azért is, mert a népszámláláskor legutóbb is feltett kérdés igencsak tágan értelmezhető. A lakosság egy szegmensének a hozzáállására azonban vonhatunk le ennél többet mondó következtetést. A személyi jövedelemadó 1%-os felajánlásai ugyanis legalább a 3,6 millió 0 forintnál többet adózó emberre nézve adnak némi támpontot arról, felekezeti hovatartozása megéri-e neki azt a kb. 3 percet, hogy kitöltse a vonatkozó nyilatkozatot (összesen 4,5 millióan nyújtottak be adóbevallást 2009-re). Közülük 1,2 millióan, azaz a harmada rendelkezett a második 1%-ról (a civil 1%-ról egyébként jóval többen rendelkeztek, 1,77 milliónyian, az adófizetők kis híján fele). A nagyobb egyházakat nézve az adófizetők 14,8%-a kötődik annyira a katolikus egyházhoz, hogy a neki pénzbe nem, bár némi fáradozásba mégis kerülő lépést megtegye, míg a protestánsok az adófizetők 5%-ára, az evangélikusok az 1,4%-ára számíthatnak. 
Az adófizetők 8,3%-a pedig felajánlotta adója egy százalékát a két nem egyházi cél egyikének. 

www.apeh.hu/szja1_1/kimutat/2010_rend_egyh_kiem.html
www.apeh.hu/adostatisztika/szja_101007.html

www.apeh.hu/szja1_1/kozlemeny/civil_2010rend.html

Címke , , , ,

Kultúránk gyökerei

Kevéssé közismert Kína felfedezésének hatása a 17-18. századi európai gondolkodásra. A konzervatív-szabadelvű német nyelvű napilap, az NZZ hétvégi számában az európai felvilágosodás kínai gyökereiről ír Henrik Jäger sinológus. 
A modern társadalom kialakulását a keleti kultúrákkal való találkozásnak is köszönhetjük. Elsősorban a kínai kultúra keltette fel a gondolkodó érdeklődését, akik az európai világ tükörképét látták benne, és ebben a tükörben új szemszögből vizsgálták saját kultúrájukat. Konfuciusz és Menzius írásaiban új, egyetemes ember- és társadalomfelfogásra találtak, alternatívát a keresztény kultúrához: az erkölcs innentől már szükségszerűen nem a kereszténységhez kötődött, hanem az ember egyetemes természetéből eredeztethető volt. 
Bővebben…

Címke , ,

Gyökértelen vallás

Egy svájci alternatív hetilap, a WOZ (Wochenzeitung) Olivier Roy «Heilige Einfalt: Über die politischen Gefahren entwurzelter Religionen» ("Szent együgyűség. A gyökértelenné vált vallások politikai veszélye") címen németre fordított könyvét ismerteti. 
Magát a könyvet nem olvastam, de az ismertetés érdekesnek ígérkező gondolatmenetet foglal össze: Nyugat-Európában sokan úgy érzik, mintha az elvilágiasodott világ visszatérne a vallásossághoz: a médiák legalábbis tele vannak mindenféle iszlám, újjászületett keresztény és egyéb nyugati neofitákkal, akik lelkesen mesélik megtérésük történetét. Roy tézise ezzel ellentétben az, hogy mindez nem a vallások visszatértét jelzi, hanem ezek a feljövőben lévő közösségek éppenhogy a szekularizáció melléktermékei. Miközben a nyugati kultúra egyre jobban elveszti keresztény vonatkozási pontjait, egyesek új vallási mozgalmakban keresnek otthont. Ezeket a mozgalmakat azonban a kulturális hagyományoktól való elszakadás jellemzi. Az egyik ilyen a szalafita iszlám, amelynek német nyelvterületen híres konvertitái vannak: az iszlámnak ez az irányzata nem csak Európában gyökértelen, hanem kimondottan a mai arab kultúrával ellenében hozták létre, amelyet a szalafisták romlottnak tartanak. A fő oka annak, hogy a vallási mozgalmak ennyire látványosak, épp abban rejlik, hogy mindennapi kultúránktól távol állnak. És éppen ez a távolság teszi ilyen könnyen lehetővé a betérést: nem kell ismerni semmiféle hagyományt, nem szükséges ismerni a szent könyvek kulturális kontextusát. Csak hinni kell a betűben. – Ezt nevezi Roy "szent együgyűségnek". Ez magyarázza az iszlámizmus és az újprotestáns irányzatok globális jellegét, eladhatóságát, ami különösen jellemzi a pünkösdi mozgalmat, amely talán a legmesszebbre távolodott el mindenféle kulturális hagyománytól: a hívek nyelvekben beszélnek, a hithez nem a nyelven és ismereteken keresztül vezet az út, hanem közvetlenül az érzelmekre (a szívre) hat. 
Az egyén autentikus identitást keres magának, és a globalizált vallások a sok kínált egyike. Ezt mutatja az ezeket az irányzatokat választott egyének szóhasználata is: jellemzően nem annyira istenük parancsaira hivatkoznak, hanem vallásszabadságukról, önrendelkezési jogaikról, szabad önmegvalósításukról.

www.woz.ch/artikel/newsletter/19894.html

Címke , , ,

Közös ügyeink

Régi hagyományra tekint vissza állam és egyház összefonódása. Már az ókori Egyiptom is így működött, a római császár iránti lojalitást vallási szertartásokkal kellett kinyilvánítani, a japán császár pedig egyenesen a napistennő leszármazottjának tekinti magát. A személyi kultuszos diktatúrák Hitlertől, Sztálinon át az észak-koreai Kim dinasztiáig sem különbek (innen a személyi kultusz elnevezés, amely más nyelvekben erősebben utal a vallással közös vonásokra): közös bennük, hogy a hatalom megkérdőjelezhetetlen, transzcendens. 
A demokrácia más alapokon áll: Bővebben…

Címke , , , ,

Mikor vagy igazi?

Christopher Hitchens, a Vanity Fair Nagy-Britanniából az USA-ba áttelepült, többek közt éles és nyílt valláskritikájáról híres publicistája áttételes nyelőcsőrákban szenved. Amerika keresztényei azon vitáztak, hogy akkor most imádkozzanak érte vagy sem, de a "zuhanó repülőn nincsen ateista" című elképzelésben bízva közösen reménykednek abban, hogy Hitchens halálos ágyán még megtér. 
Hitchens esze azonban még vág, és egy beszélgetésben a minap kifejtette, hogy ép elmével erre aligha fog sor kerülni (annál is inkább, mert korábban is szembesült már életveszélyes szituációkkal) – azt persze nem tudja kizárni, hogy elborult elmével, gyógyszerektől kábultan a valláshoz menekül, de ez már nem ő lenne. Egy kommentátor arra mutatott rá, hogy ebben a kérdésben két teljesen eltérő szemlélet nyilvánul meg. Bővebben…

Címke , , , , ,

Reccs

Még egy link: Tóta W. kommentárja az istenes bevezetőhöz. Persze valóban van egy sajátos irónia abban, hogy elsőre épp egy nemzeti tragédiás törvénybe keverik bele Istent, ráadásul mint a történelem urát. Hozzátehetjük, hogy annak is van egy sajátos bája, hogy Isten a magyarokat épp olyasfajta szeretettel szereti, mint a zsidókat: azzal, hogy jól megveri őket (ugye elolvastátok a múltkori linkeket az istenes gyereknevelésről??). Ha pszichoanalitikus lennék, e helyen belefognék a magyar néplélek elemzésébe, de maradjunk annyiban, hogy aki Trianonban egy jóságos és szerető atyaisten akaratának megnyilvánulását látja, nehezen fogja lemosni magáról, hogy mazochista. De ugye ilyenkor jön az űberelhetetlen adu ász, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek :-).

Azért mégis baj mindez: Bővebben…

Címke ,

A bölcsészet kockázatai

A tanulás nem tesz feltétlenül jót a hitnek. Ezt egyes vallási vezetők is így gondolják (pl. szekularisfigyelo.blog.hu/2008/11/18/karos_a_tanulas_a_katolicizmusra_mondja_a_puspok). A Michigani Egyetem egy tavalyi kutatása – amelyet a vallásközeli Templeton Alapítvány is támogatott – megvizsgálta, az egyetemi tanulmányok alatt hogyan változik a hallgatók valláshoz való viszonya. Bővebben…

Címke , , , , , ,

Minek az az elválasztás?

A TASZ sasszemén fennakadt egy tegnapi törvényjavaslat megszövegezése, amelynek bevezetője igencsak sajátosan fogalmaz: "Mi, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének tagjai, azok, akik hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura, s azok akik a történelem menetét más forrásokból igyekszünk megérteni…" A TASZ fel is teszi a kézenfekvő kérdést, mit is keres az ilyesmi egy világi állam törvénytervezetében.

Egy dolgot azonban el szoktak felejteni a hit marketingesei, szimpatizánsai és mindazok, akik a hitet és a vallást úgy alapvetően jó dolognak tartják, ha maguk nem is követik: mégpedig azt, hogy állam és egyház szétválasztására nem csak az "ateistáknak" (agnosztikusoknak, a-maguk-módján-hívőknek, nem-nagy-egyház-hívőnek, stb.) van szükségük, hanem még inkább, sőt legfőképpen maguknak a hívőknek. Ők ugyanis nem egyfélét szoktak hinni. Lehet ugyan első lépésben lelkesedni az egyházak előnybe hozásáért, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a következő lépés bizony a megfelelő egyház előnybe hozásáról fog szólni (mély teológiai ellentétek vannak ugyanis a nagy történelmi egyházak között is, és ezek a régen vérre menő konfliktusok teológiai értelemben mindmáig nincsenek feloldva, csak a békesség kedvéért mostanában nem beszélnek róluk a nagyobb nyilvánosság előtt). És onnantól maguk a "nem megfelelő" hívők fognak rosszul járni. 

Az állam világi jellege szavatolja, hogy mindannyian – különböző színezetű hívők és hitetlenek egyaránt – egymás mellett tudunk élni, úgy, hogy a mindenkire érvényes szabályokat a legkisebb közös nevezőre és a békés együttéléshez feltétlenül szükséges mértékre korlátozzuk és amúgy nemhogy nem szólunk bele abba, ki mit hisz, hanem kifejezetten diszkréten, magánügynek tekintjük ezt.

"They came first for the Communists, And I didn’t speak up because I wasn’t a Communist; And then they came for the trade unionists, And I didn’t speak up because I wasn’t a trade unionist; And then they came for the Jews, And I didn’t speak up because I wasn’t a Jew; And then… they came for me… And by that time there was no one left to speak up." –Martin Niemöller

 

Alakult a témához egy Facebook-csoport is: http://www.facebook.com/pages/Vegyek-ki-Istent-a-torvenybol/128250930524293?

Még valami (2010.05.21.): Korábban már szó volt arról, hogy a Fidesz vezetője a lengyel alkotmányt tekinti követendő példának, erről többet itt: http://szekularisfigyelo.blog.hu/2009/11/26/lengyel_alkotmany – A fenti idézet azzal, hogy az Orwell Állatfarmjából ismert minta alapján egyelőkre és egyenlőbbekre osztja a közösséget, a lengyel alkotmány bizonyos passzusait idézi.

Címke , , , , ,

Agyunk és a karizma ereje

Vitathatatlan, hogy a karizmatikus prédikátorok nagy hatással vannak hallgatóságukra. Míg követőik meg vannak győződve a prédikátorok erejéről, egy új kutatás azt mutatja, hogy valójában egyszerűen kikapcsol az agyuk. Bővebben…

Címke , , , ,

Megoldás szépséghibákkal

A Vatikán internetes oldalán közzétett egy laikusoknak szóló angol nyelvű tájékoztatót arról, milyen eljárás követendő, amikor egy egyházi elöljáró tudomást szerez szexuális molesztálásokról. Ez önmagában szép és jó, de ha el is olvassuk, kissé elhamarkodottnak tűnik ezt a több éve érvényes rendelkezéseket összefoglaló szöveget széles körben áttörésként ünnepelni. Bővebben…

Címke , , ,
%d blogger ezt kedveli: