Vallás a kampányban

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:”Times New Roman”;
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}

Törökország ma választ, és az előzetes felmérések szerint minden bizonnyal a mostani miniszterelnök, Recep Tayyip Erdogan valláspárti AKP-je fog harmadjára győzni és egyedül kormányozni. Igaz, a választási rendszernek köszönhetően a parlamenti többséghez nincs szükség a szavazatok többségére (ahogyan nálunk is elég lehet a szavazatok 53%-a a kétharmados többséghez).
A kampányfinisben most mégis gyalázkodásba kezdett Erdogan, aki a német Die Welt szerint istenkáromlónak átkoz minden másként gondolkodót, élükön Kemal Kilicdaroglut, aki az ellenzéki szekuláris CHP-t lassan leválasztja a hadseregtől és korszerű szociáldemokrata párttá transzformálja, amely normális viszonyra törekszik a kurdokkal és a régióbeli országokkal, köztük Izraellel is. Kilicdaroglut Erdogan és külügyminiszter párttársa lényegében törököket gyilkoló zsidóbérencnek nevezte, és „alevitának”, azaz „nem rendes” muszlimnak tartják, habár az illető mindeddig soha nem nyilatkozott vallási hovatartozásáról (ami ezek szerint már önmagában is elég ahhoz, hogy nem legyen „elég rendes” muszlim).
Erdogan amúgy, az államelnökkel, Abdullah Güllel együtt a fundamentalista Milli Görüs alapítójának, Necmettin Erbakan köpönyegéből bújtak elő, hogy aztán „mérsékelt” fundamentalistákként hatalomra tegyenek szert.
Míg korábban az ország világi jellege felett őrködő hadsereg bebörtönözte az állam alapjait fenyegető iszlamistákat, most ők ülnek börtönben, a katonaság befolyását Erdogan ugyanis rendesen megnyirbálta – és most hasonló elnyomó eszközökkel őrzi hatalmát.
A minden más véleményt ellehetetlenítő jolly joker a vallás; Funda Uncu műfordítót is inkvizíció elé állítottak, mert olyan könyvet fordított, amelyben szex és gyilkosság van. Mindeközben háborítatlanul tovább taníthat az az egyetemi oktató, aki tüntetéseket váltott ki azzal a megjegyzésével, hogy akit megerőszakolnak, az vessen magára, mert ennek egyedüli oka, hogy túl nagy volt a dekoltázsa.

Kilicdaroglu egyébként többek között azzal a javaslatával vonta magára Erdogan haragját, hogy a vallási iskolákat nem szabad általánossá tenni, hanem számukat ahhoz kell igazítani, hogy hány imámra van szüksége az országnak.

http://www.welt.de/politik/ausland/article13420069/Erdogan-stellt-seine-Gegner-als-Feinde-Gottes-dar.html

Reklámok
Címke , , , ,

3 thoughts on “Vallás a kampányban

  1. zombizan szerint:

    “Míg korábban az ország világi jellege felett őrködő hadsereg bebörtönözte az állam alapjait fenyegető iszlamistákat, most ők ülnek börtönben, a katonaság befolyását Erdogan ugyanis rendesen megnyirbálta – és most hasonló elnyomó eszközökkel őrzi hatalmát.”

    Nos, ha a vádaknak hinni lehet, a hadsereg egyes vezetőit nem azért börtönözték be, hogy Erdogan elnök elnyomó hatalmát megőrizhesse, hanem mert államellenes összeesküvést szerveztek demokratikus úton választott politikusok hatalmának megdöntésére.

    Ízlés kérdése, hogy valakit a vallásos politikusok – de akár legyen demokratikus keretek között működő vallási populizmus – vagy a katonai diktatúra irritál-e jobban? Egyébként Törökország azért sajátos hely lelkiismereti szabadság szempontjából, mert a viták jó része a kvázi-vallásként funkcionáló hivatásos szekularizmus korlátairól (pl. fejkendő viselés tilalma a közintézményekben) szól.

  2. @zombizan: A lecsukottak közt a hírek szerint vannak puccsisták is, de sima kritikusok is.
    Épp a tükörkép-jelleg a sajátos az egészben, fejkendő-ügyben is, amit egyre több állami helyen lehet használni.
    Korábban volt egy bejegyzésem arról, hogy egy kutatás szerint egyre gyakoribb, hogy a kisboltost addig cseszegetik, míg pénteken be nem zár, a nőket meg addig, amíg fejkendőt nem vesznek fel.
    A gáz ebben az, hogy míg a “szekularista” uralom alatt az állami helyeken kívül lehetett a vallást mint vallást gyakorolni (csak mint politikai mozgalmat nem), most meg afelé mennek, hogy nem lehet a vallást nem gyakorolni (magyarán a magánéletedbe másznak bele). L. a politikai ellenfél nem megfeleően vallásosnak “bélyegzését” (és nem arról van szó, hogy ne lennek muszlim, csak nem a megfelelő szektához tartozik), mint érvet az alkalmatlanságára. Ez igazából a nem vallásosokon kívül még az alaviták meg a kurodk miatt lesz gáz, meg azért lakik ott még pár keresztény is.

  3. zombizan szerint:

    Bevallom, nem követem olyan mértékig a török életet és politikát, hogy a mindennapok iszlamizációját kommentálni tudnám.

    Ami ebben a történetben a nyugati világ szemszögéből nézve szerintem érdekes, az egyrészt a korábbi évtizedekben a szekularizáció jelszava alatt uralkodó – részben még ma is uralkodó – politikai erők látványos kudarca a térségben, másrészt a muszlim részről gyakorta felmerülő kettős mérce problémája.

    Az előbbire, amikor meglehetősen visszataszító diktátorok uralkodtak a nyugat elfogadó magatartásával évtizedekig, akiknek az egyetlen vélt vagy valós erénye az iszlám mozgalmak kordában tartása volt (lásd Egyiptom), az arab világ adja a legszebb példákat, de a török közelmúlt sem áll ettől távol. A másiknál az lehet a probléma, ha a pápához kézcsókra járuló nyugati kereszténydemokrata politikust teljesen szalonképesnek gondoljuk, de a fejkendős feleséggel megjelenő törököt már iszlamista veszélynek érzékeljük.

    Jó lenne hinni abban, hogy létezhet iszlám demokrácia, és erre még mindig Törökország mutatja a legjobb esélyt.

Hozzászólások lezárva.

%d blogger ezt kedveli: