Munkaviszony keresztény módra

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:”Times New Roman”;
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}

Többször szó esett már a németországi egyházi fenntartású (és az állam, illetve az egészségbiztosítók által finanszírozott) szociális intézményekben általánosan elterjedt hátrányos munkafeltételekről, nevezetesen a (nem vallási munkakörökben foglalkoztatott) munkavállalók magánéletében való vájkálást, másrészt a bérezést illetően. Utóbbival kapcsolatban most egy a keresztény intézményekben foglalkoztatott munkavállalókat védő bírósági ítélet született: a szövetségi munkaügyi bíróság úgy ítélte meg, a munkaerő-kölcsönző cégeken keresztül dolgozó munkavállalókat tömörítő CGZP nevű szakszervezet valójában nem tekinthető a munkavállalók érdekképviseletének. Amiből az következik, hogy az általa kötött kollektív bérmegállapodások érvénytelenek. Ezek a bérmegállapodások lehetővé tették, hogy a munkáltatók a munkaerő-kölcsönzőtől érkezett dolgozóknak jóval alacsonyabb béreket fizessenek, mint az azonos munkát végző állandó alkalmazottaknak – a szerződésekben öt euró alatti órabérek is szerepeltek. Az érintett munkavállalók így az elmaradt bér utólagos megtérítésére számíthatnak, a társadalombiztosítási kassza pedig ennek közterheire, úgy 2-3 milliárd euróra.
A több, mint négyszázezer főt foglalkoztató evangélikus Diakóniában is hasonló módszerek dívnak: az egyházakat munkaadóként nem kötik az ágazati vagy területi kollektív szerződések, a bérekről és egyéb munkafeltételekről bizottságokban állapodnak meg, amelyekben munkaadók és munkavállalók egyenlő tagok. Az egyházi intézményekben alkalmazott munkavállalóknak azonban nincs joguk sztrájkolni, és más nyomásgyakorlási eszközökkel sem rendelkeznek (és mivel sok helyen alig van nem egyházi intézmény, az sem megoldás, hogy az ember máshová megy dolgozni). Az evangélikus munkaadók ráadásul ki is zárták a nekik nem tetsző munkavállalói érdekképviseleteket a tárgyalásból, és ehelyett odaültettek egy olyan szervezetet, amely a 17 ezer dolgozó közül 250-et mondhat tagjának – úgy, hogy a munkáltatók segítettek a tagtoborzásban.

http://www.taz.de/1/zukunft/wirtschaft/artikel/1/unternehmen-sollen-buessen/
http://www.swr.de/report/-/id=233454/nid=233454/did=7124630/mpdid=7296022/s3mvrb/index.html
via: http://brightsblog.wordpress.com

Advertisements
Címke , , , ,
%d blogger ezt kedveli: