Ez a harc lesz a végső

Jesus and Mo (Mahmud Ahmedinedzsád és Franco Frattini javaslatát megszívlelve) a relativizmus ellen harcol, de Mózes nem áll kötélnek: 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 – Szia, Mózes, itt Jézus. Figyelj, Moval hárman feltétlenül egyesült erőkkel kell fellépnünk a relativizmus ellen. 
– Hát, nem tudom. Összeegyeztethetetlen ellentétek vannak köztünk. 
Én és Mo nem fogadjuk el, hogy te Isten fia vagy. Te meg én nem ismerjük el, hogy Mo igazi próféta.
Ti Moval mindketten azt hiszitek, hogy megátalkodottan tagadom az igazságot. Abszolút igazságaink kölcsönösen kizárják egymást. 
– Mózes, soha nem fogjuk legyőzni a relativizmust, ha nem tudjuk tiszteletben tartani egymás különböző igazságait.
– Abszolúte igaz.  
www.jesusandmo.net/2010/11/02/join/ 

Advertisements
Címke

9 thoughts on “Ez a harc lesz a végső

  1. hosszu arok szerint:

    Ez egyáltalán nem vicces. Inkább primitív.

    Az ateisták beteges lelkületét viszont nagyon jól megrajzolja.

  2. @hosszu arok: Kifejtenéd? Valamely kijelentés szerinted nem felel meg a valóságnak? És hol kerül itt a képbe az ateista? Elvégre megrajzolhatta volna mondjuk egy hindu vagy buddhista is. Vagy bárki (akár keresztény), aki kívülről tudja nézni hármuk viszonyát.

  3. szemet szerint:

    A kár az, hogy az a logikai ellentmondás amire a képregény célozni próbál nem létezik. Akik a relativizmust elítélik EBBŐL a szempontból tökéletesen és harmonikusan összefoghatnak, akkor is ha mást tartanak abszolút igazságnak.

    Pl. a liliputiak is simán összefoghatnának azok ellen akik nem esznek tojást, hogy miután legyűrték őket, rátérjenek arra – a szűkebb és kizárólag tojásevők számára értelmes – kérdéskörre, hogy melyik oldalán törjék fel.

    Persze mint “hadviselési” stratégia régóta bevált, hogy egymásnak kell ugrasztani az ellenfél szövetségeseit: oszd meg és uralkodj

  4. szemet szerint:

    Egyébként a militáns ateisták is befeküdhetnének ebbe az ágyba (pl. Dawkins) akik szintén keményen harcolnak a relativista – szerintük túlzottan elfogadó és befogadó – álláspont ellen.

  5. @szemet: Elég könnyű példát találni a felekezetek megosztottságára, és még csak nem is muszáj különösen messzire visszanyúlni a történelembe (eretnekek, harmincéves háború, Bertalan-éj), a mai pápa úgy kétévente rúg bele teológiailag valakibe, pl. közölte, hogy a protestáns egyházak valójában nem egyházak, és azok tagjai nem üdvözülhetnek.

    Dawkins viszont sajnos valóban nem tudja megkülönböztetni a relativizmust a tetszőlegességtől, dehát ő is csak ember. A “militáns ateistákről” úgy anblokk nem nyilatkoznék – van neked erre valami kutatásod, hogy koruk és képzettségük függvényében milyen arányban milyen episztemológiai álláspontot képviselnek?

  6. szemet szerint:

    “A “militáns ateistákről” úgy anblokk nem nyilatkoznék – van neked erre valami kutatásod…”

    Nem csak megérzés, hogy egy harcosabb ateistától ritka az ilyen: “respect each other’s different truths” – hozzáállás (talán épp ettől tűnnek “harcosnak”)

    De elismerem, hogy az emberek általában szeretnek eszmékért kiállni/küzdeni, és ilyenkor elég pragmatikusak: a legritkább esetben zavarja őket, ha a küzdelem, vagy annak eszközei szembemennek az eszmével. Így harcos ateisták is vallhatnak emellett befogadó eszméket, vagy ha nem is vallanak, nyilatkozhatnak úgy ha éppen az aktuális hallgatóközönségük ízlése ezt megkívánja.

  7. @szemet: A filozófiai értelemben vett relativizmus nem azt jelenti, hogy mindent elfogadunk igaznak, hanem azt, hogy tisztában vagyunk annak, hogy nem vagyunk a végső/abszolút igazság birtokában. De attól még a gyakorlatban – a “relativisták” szerint is! – nagyjából viszonylagos biztonsággal meg tudjuk különbözteti az értelmes és bizonyítottnak tekinthető állításokat a találgatásoktól és a teljesen megalapozatlan hülyeségektől.

  8. szemet szerint:

    @szekularisfigyelo: Persze.
    De pont azt írtam, hogy ezek az elméletek mintha nem nagyon befolyásolnák az emberek viselkedését. Minden elmélet támogatói között vannak harcos szélsőségesek meg békés vagy már-már érdektelen tömegek.

    Sőt van aki abszolút igazság birtokosának gondolja magát mégis szelíden és nem offenzívan viselkedik vagy akár elfogadóan(különösen pl. ha az elfogadás szükségessége vagy az empátia fontossága része az ő “abszolút” igazságának), míg van aki – a nem abszolútnak, csak nagyon erősnek gondolt – igazságáért keményen és kirekesztően harcol. És persze fordított példák éppúgy vannak.

    Azaz a szélsőségesek a szemben álló szélsőségesekkel vitáznak és a vita hevességében inkább a heves érzelmeik mint a filozófiai álláspontjuk támogatja őket… 😉

  9. Hát, ami a viselkedést illeti, nézegettem pár youtube-os videót agresszívnek álló ateisták nyilvános vitáiról, de még Hitchens sem anyáz, hanem érvel. Teljes körű kutatást nyilván nem végeztem (te sem), de pl. az Isteni téveszme című könyvben van egy rész erről a témáról, ahol Dawkins kifejti, milyen “szintig” biztos a dolgában (aszongya, ő maga majdnem egészen biztos, de szerinte nincs 100%-os bizonyosság).
    És van Greta Christina (aki azért igen határozottan és szókimondóan ateista) reflexiója erről a témáról (itt: gretachristina.typepad.com/greta_christinas_weblog/2010/11/can-atheism-be-proven-wrong.html, ill. itt: http://www.alternet.org/belief/147424/?page=entire), meg az Ebon Musings útmutatója ateisták megtérítéséhez, itt: http://www.ebonmusings.org/atheism/theistguide.html (sorry, az összes angolul van).

    A “megoldás” egyébként az lenne, ha mindenki magánügyként intézné a hit dolgait, ahelyett, hogy másokat baszogatna. De nem ezt tapasztaljuk.

Hozzászólások lezárva.

%d blogger ezt kedveli: