Történet

Sok szó esett mostanában az intézeti gyerekek sorsáról és általuk egyházi személyektől elszenvedett bántalmazásokról. Az egyik ilyen gyerek, aki könyvben dolgozta fel sorsát, Molnár Jenő.
Sajátos történet az övé, Ausztriába menekült magyar anyját ugyanis lecsukták, mert egy amerikaival volt viszonya és gyereket szült tőle, apját pedig visszahelyezték az USA-ba, így Molnár Jenő tíz hónapos korától intézetben nevelkedett, nem éppen gyermekbarát körülmények között. A gyerekeket bottal verő, a gyerekekkel még az ötvenes években is fasiszta dalokat énekeltető katolikus nővérek ellenére megtalálta a túlélés módját, hogy aztán felnőve állampolgárság nélküli hontalanként gyakorlatilag az utcán találja magát. Egy ideig járta a világot és alkalmi munkákból élt, végül Németországban talált magának helyet és szakmát. Állampolgárságot és útlevelet csak a rendszerváltáskor kapott, magyar anyja után. Könyvét a Napola című film ihlette – nagyon megviselte őt, hogy a lázadó öngyilkos lesz, és bár történetét magának írta, végül "Wir waren doch nur Kinder" ("Csak gyerekek voltunk") címmel még 2008-ban jelent meg. 

hpd.de/node/9639
www.interview-trier.de/Molnar.html
sunverlag.eu/86701.html

Reklámok
Címke , , ,
%d blogger ezt kedveli: