Agyunk és a karizma ereje

Vitathatatlan, hogy a karizmatikus prédikátorok nagy hatással vannak hallgatóságukra. Míg követőik meg vannak győződve a prédikátorok erejéről, egy új kutatás azt mutatja, hogy valójában egyszerűen kikapcsol az agyuk.

A dán Aarhusi Egyetem kutatója, Uffe Schjødt megvizsgálta azokat a folyamatokat, amelyek a hívők agyában zajlanak a papok hallgatása közben. Kettős vak kísérletet végzett: a hívőket a pünkösdi mozgalomból választotta, ahol fontos szerepet játszanak a karizmatikus vezetők, és egy nem hívőkből álló kontrolcsoportot is vizsgált. Mindannyiukkal egy sor imát hallgattattak meg, amelyeket aztán osztályozni kellett aszerint, mennyire karizmatikus a beszélő. A prédikátorokról a kutatók előzőleg közölték a kísérleti alanyokkal, hogy „nem keresztény”, „sima keresztény”, illetve „gyógyító erejéről híres” prédikátor-e. Valójában mindegyik lelkész átlag keresztény volt, és a kutatók persze azt is cserélgették, melyikükhöz milyen címke társul, hogy semlegesítsék a személy tényleges hatását. 

A beszélő tehát nem játszott szerepet – de hogy mit gondolt róla a hívő alany, az annál inkább. A hívők ugyanis aszerint látták karizmatikusnak, illetve nem karizmatikusnak a prédikátort, hogy előzőleg mit hitettek el velük: akiről azt hitték, híres gyógyító, azt karizmatikusnak értékelték, akiről úgy tudták, nem is keresztény, azt kevésbének. A nem keresztény-nek hitt lelkész imája során ráadásul nem érezték "Isten jelenlétét". A nem hívők is valamivel karizmatikusabbnak értékelték azt, akiről úgy tudták, "gyógyító", de ennek mértéke statisztikailag nem volt szignifikáns (azaz a véletlen műve is lehet).

Eközben képalkotó technológiákkal is vizsgálták a kísérleti alanyok agyműködését. Amikor a hívők egy „nem keresztényt” hallgattak, egy kicsit aktivizálódott az agynak egy bizonyos területe, amely azonban nagymértékben deaktivizálódott, amikor a „gyógyító” imáját hallgatták. A „sima keresztény” hallgatása is deaktivizálódással járt, de nem akkora mértékűvel. Ez a deaktivizálódás a nem hívőknél nem következett be. A szóban forgó agyterület az értékeléssel, ellenőrzéssel és döntéshozatallal függ össze, és hasonló agyi folyamatokat figyeltek meg hipnózis és meditáció során, azaz nem vallásos szituációkban is.
A kutatók úgy értelmezik eredményeiket, hogy amikor olyasvalakit hallgatunk, akiben megbízunk, kikapcsoljuk a kritikai gondolkodás képességét és hagyjuk, hogy a szavak magukkal ragadjanak. A prédikátorok egyáltalán nem állnak távol a színpadi hipnotizőröktől, és ezt a hajlamot használják ki – erejüket teljes mértékben a hívők hite kölcsönzi nekik. 
 
Advertisements
Címke , , , ,

4 thoughts on “Agyunk és a karizma ereje

  1. Nakedape szerint:

    kemény

  2. ment_a_lista szerint:

    Eredetiben itt (szabadon letölthető pdf-ként):
    scan.oxfordjournals.org/content/early/2010/03/12/scan.nsq023.full.pdf+html

  3. Opett szerint:

    Hmm, szóval kikapcsol a kritikus gondolkodást végző agyterület? Ez sok mindent megmagyaráz.
    Pl. nemrégiben egy közösséggel egy misén vettem részt. A prédikáció témája az ima szerepe volt. Röviden összefoglalva: “Az imára nem Istennek van szüksége, hanem nekünk, hogy a hit állapotában tudjunk maradni.”
    Csodálkoztam, hogy senkinek sem ocsudik fel felháborodottan, hiszen gyakolatilag kimondták, hogy az ima önszugesszió, önhipnózis. Biztos nagy volt a pap karizma.

Hozzászólások lezárva.

%d blogger ezt kedveli: